A zsomboly olyan aknabarlang, amely felszíni beszakadás által keletkezik, számtalan veszélyt rejt és csak a legbátrabb edzett barlangász- sziklamászók vállalkoznak feltárására. A bátor csapat a bihari Jád-völgyének Cornu sziklacsúcs felé cipelte nehéz felszereléseit. A Cirliga hegygerinc mögött a völgy szélén tátongott a hatalmas sötét ismeretlen zsomboly. A felszerelés és a kötelek gondos előkészítése után indult el az első tapasztalt barlangász. Sisakkal a fején biztosító kötéllel lassan ereszkedett lefele, közben vizsgálta a sziklafalat és a mozduló köveket. A 80m-es kötelet leengedte, majd a biztosító kötéllel továbbereszkedett, nehogy a két kötél összegubancolódjon. A legnehezebb feladat az volt, hogy megtisztítsa a zsomboly falait az akadályoktól, a mozgó kövektől. Rémisztő volt hallani a mélybezuhanó hulladék hangját. A nagyobb kövek koppanó visszhagzó zúgása néha azt a benyomást keltette, hogy netán az előőrs zuhan a mélybe. Szokás szerint kiáltásokkal nyugtatják egymást, -minden rendbe van. Az akna feneke elveszett a sötétbe, egy kis idő múlva jött a távoli kiáltás elérte az első párkányt, így indulhatott a következő. Amíg le nem ért a szabály értelmében addig az alul lévő félrehúzódva bevárta érkezését. Mivel egy kisebb kavics is, több emeltnyi magasságból még a sisakra nézve is veszélyesen ütőképes. Sajnos a párkányon csak két barlangász fért el. Amíg ez egyik tovább ereszkedett, a másik biztosította egy gondosan bevert pitonnal. A kötéllel nem volt gond az akna egyre szélesedett, a mélység egyre titokzatosabb lett, már jól lehetett egymással értekezni de az öblös visszhang még a hangunkat is elváltoztatta. Egy nagy örömkiáltás és előőrsünk talajt fogott. Még egy órába telt mire a többiek is elindulhattak fentről, pedig az akna csak 50 m lehetett. Egy nagy felszínről behullott törmelékkupacon álltunk, egy hatalmas terem közepén. Mindenfele a mennyezetről levált sziklatömbök, kövek, törmelék. Hárman a felszínen maradtak, öten, pedig kis pihenő után az alsó szint kutatására indultunk. A távolból patak hangja hallatszik. A terem átkutatása után egy veszélyes kőzuhatagon óvatosan átkelve megtaláltuk a patakot, ezt nevezik a barlangászok aktívnak, vagyis ez az élő állandóan formálódó aktív barlang. A folyosó hamar elszűkült egy szifonban nem lehetett továbbmenni, az idő is jócskán eltelt, így ideje volt visszatérni. Még pihenésként egy kicsit alaposabban körülnéztünk és megállapítottuk, hogy érdemes még majd visszatérni további kutatások végett, mivel elágazások ígérkeznek a kőomlások mellett.

Kifújtuk magunkat és alaposan nekirugaszkodva elkezdtük az emberpróbáló mászást. Az alsó szakasz volt a legnehezebb mivel 20m-t kötélen lógva-forogva a semmibe, kellett felmászni a Jümarok segítségével. Az első párkányig, a biztosító társunk mászott fel viszonylag gyorsan, de ahogy a kötél kezdett sárosodni, nedvesedni a mászó szerkezetek egyre jobban csúsztak, így a hátul kullogó egyre nehezebben és lassabban ért fel, mígnem elfogyott az ereje. A párkányt biztosító társunk is kimerült mire a többiek egyenként felértek. Átléptük az 5. órát is de a kimerült társunknak csak nem jött meg az ereje a további mászáshoz, így a bajtársias segítséget úgy oldottuk meg, hogy egy felszínen várakozó kipihent társunk leereszkedett felváltani a párkányon lévő kimerült biztosító társunkat. Majd kifeszítette a segédkötelet a mászókötélre, rárögzítette a kimerült kezdő barlangmászónkat és a jelzés után kötelestül felhúzták a felszínre. A kifeszített biztosító kötél arra szolgált, hogy függőlegesen vezesse fel elalélt társunkat. Segítőnk, hamar kimászott mire összeszedtük a felszerelést, a társunkat megviselt izgalmak már csak közös kalandnak minősültek. A táborba menet a zsomboly nagy fekete torkát a Pokol kapujának neveztük el, az alsó omlást Káosznak a szűk sziklafolyosót, pedig Lélekszorítónak. Így születnek a megfelelő elnevezések egy-egy feltárás alatt vagy után. A tábori élménybeszámolók alkalmával mindég megbeszéltük a tanulságokat is, ha nem okulunk a kis hibáinkból, akkor a nagyobbak még hamarabb bekövetkezhetnek.